Körmendi Klára vagyok, festőművész. 2018-ban ragadtam először ecsetet. Zavarbaejtő, nagy jelentőségű pillanat volt, amire olyan tisztán emlékszem, mintha tegnap történt volna. Előtte hosszú ideig kerestem az utamat, igyekeztem rátalálni önmagamra és a hivatásomra. A festészet iránti szenvedélyem azonnal megszületett – a bátorság, hogy hivatássá lépjen elő, később növekedett mellé.
2020-ig különböző festő stúdiók óráit, tanfolyamait látogattam, mellette önerőből képeztem magam; gyakoroltam, “festegettem”. Sose tudtam elég időt szánni rá. Semennyi idő nem volt elég rá, bármennyit is szántam rá. Eljött az ideje, hogy magasabb szinten űzzem ezt a tevékenységet: mentort kerestem. Megismertem Nagy Boglárka kortárs festőművészt, akitől rengeteget tudtam tanulni. 2021-ben több hónapig tartó rendszeres magánóra keretén belül igyekeztem nála elsajátítani az alapokat. Azt hiszem tagadhatatlanul hatással lett rám az Ő művészete is. Utam során megismerkedtem Kiss Viktor festőművésszel is, akihez szintén elkezdtem magánórákra járni. Viktor segítsége a mélyről jövő, művészi esszenciákat segített kibontakoztatni. Őszinte, és alázatos tanulási folyamat részese lehettem mindettőjüknél.
Az elmúlt évek kemény munkája, gyakorlása, a cél érdekében meghozott áldozatok exponenciális technikai fejlődést eredményeztek. A lelkemben, a fejemben rengeteg érzet, lelkiállapot, inspiráció szunnyadt régóta. “Csupán” a kezemet és a látásomat kellet hozzáképeznem. Az a fajta érzékenység, amiről mindig azt gondoltam, hogy hátrány, hirtelen értelmet nyert. Olaj lett a tűzre. Ez lett a felhajtóerő. Eddig harcoltam ellene, igyekeztem kordában tartani, megfelelni a ‘munkahelyi elvárásoknak’, objektivitásnak, stb. E “gyengeség” a legnagyobb erősségemmé lépett elő ennek a gyönyörű átalakulásnak a folyamán.
2022-ben elkezdtem a saját utamat járni; emellett továbbra is folyamatosan képzem magam, keresem a lehetőségeket és igyekszem egyre mélyebbre és mélyebbre ásni ebben a folyamatban.
Festészetemmel olyan dolgokat igyekszem elkapni, vászonra vetni, amik hatással vannak rám, jelentőséggel bírnak. A víz (Aqua) mindig is egy központi elem volt az életemben. Családi kötődés révén rengeteg időt töltöttem a Balatonnál, ami így meghatározó szerepet kaptt, de ugyanígy imádom a tengert, a medence vízét; vagy a víz bármilyen formáját, amiben el lehet merülni. Emellett mindig kíváncsisággal, érdeklődéss töltött el az Ember (Figura). Fizikailag, szellemileg, hogy mire képes, miért van itt, mi a célja, hogyan élünk együtt, az emberi kapcsolatok, érzések, érzetek…. Részben ez a mélyről jövő érdeklődés, a dolgok eredetére vonatkozó kíváncsiság vezetett el a jógához. A jóga világa (Zen), a keleti kultúra közel áll hozzám, és rendszeresen nyújt segítséget, amikor elveszítem az egyensúlyomat. E három fő témakör az, ami a legélénkebb inspirációt nyújtják számomra az alkotásaimhoz. Úgy gondolom, hogy a világban épp elég szörnyűség, terror, indulat, nehézség, bánat van. Én egy pillanatnyi lelki oázist szeretnék nyújtani. Egy momentumot, amikor felsóhajthatunk, és a jó dolgokra gondolunk. A szépre. Harmóniára. A gondolat teremtő ereje ma már tudományosan is bizonyított tény, ezért, ha a festményem egy pozitív érzettel töltött gondolattal hozzá tud járulni ahhoz, hogy valaki élete ezáltal jobbá váljon, a hivatásom betöltötte célját.
„A művészet első feladata, hogy megszépítse az életet.“
F. Nietzsche
Az oldal sütiket használ.