Nyílt nap volt ma a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Elmentem. A jelenlegi érettségi utáni felnőttképzés, amire a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimánziumba és Szaktechnikumba járok, ugyan két éves, tehát a tervezgetéssel bőven ráérnék… valahogy mégis megéreztem újra a tanulás, az iskolába járás ízét. Régen még sok is volt, abba is hagytam és dolgozni akartam.. Pénzt keresni. Valami „valóságosat” csinálni. Ma viszont folyamatosan keresem az újabb tanulási és fejlődési lehetőséget (akkor is így volt ez, csak kicsit másképp, de most nem erről akarok mesélni).

Azt mondják, azzal kell foglalkoznod, amit akkor is szívesen csinálnál, ha nem fizetnének érte. Ezzel tudom a legjobban jellemezni én is azt, hogy miért csinálom ezt a sokak által „nehéznek” titulált művészi pályát. Tényleg nem könnyű sokszor és erről egy korábbi bejegyzésben már írtam. 2022 januárjától számítom a „hivatásos” festői pályám megkezdését és ezt az évet tekintem a „debütáns” évemnek. Két sikeres aukción, számos megrendelésen, vásárláson, három csoportos kiállításon, az első egyéni pop-up kiállításomon és a második televíziós szereplésemen vagyok túl. Most október vége van. Nagyon lassan őrlő malomnak tűnik ez a hétköznapokban, rengeteg munkával és tudatossággal, és még így is számos körülmény lassított le: költözés, lakásfelújítás, új arculat, weboldal, stb.

Nemrégiben elérkeztem egy mentális mélyponthoz. Érzések, gondolatok kavarognak bennem és úgy döntöttem leírom. Szeretnék némi betekintést nyújtani abba a rögös útvesztőbe amin járok az érdeklődőknek – legyen az a személy sorstársam, valaki aki erőt merít az én példámból, vagy egy kíváncsi megfigyelő. Másfelől pedig naplónak is jó szolgálatot tesz.

Márciusban egy mélypontból való felemelkedés kezdetén foglaltam le azt az utazást, amit éppen most töltök. Az első nyaralás élményem új hivatásom során. Az első nyaralásom egyedül. Nem célom hosszasan magát az utazást ecsetelni és a Görögországban szerzett tapasztalataimat, mert nem ez a célja ennek a blognak; ugyanakkor hermetikusan kihagyni sem lenne életszerű.. Úticélom Kréta, Görögország, ahová nagyon régóta vágytam és az Élet úgy hozta, hogy hamarabb nem sikerült ide eljutnom. A tenger színei mesebeliek, főként a méltán híres Elafonissi strandon, ahol helyenként valóban rózsaszínű homokkal lehet találkozni. (Kiszórodott himalája sóra emlékeztet.) Néhány napra érkeztem csak – óvatosan ismerkedve ezzel az új felállással, hogy magamban vagyok. Angolul szinte mindenki beszél, legalább felhasználói szinten, ami nagy biztonságérzetet nyújt. A recepciós, a taxis, a sajtpultos a szupermarketben, a buszsofőr, még a szállodai takarítónő is!

Abban a felfoghatatlanul szerencsés és áldott helyzetben vagyok, hogy bár „5 perce” vagyok hivatásszerűen működő festőművész (tehát többi nem „hobby festő”), alig érem utol magam a megrendelésekkel. Gondoltam hasznos lehet, ha írok néhány sort erről a koncepcióról. Adott egy művész, akinek a tudása mellett fontos esszenciája az alkotásban a saját személyisége, flow-ja és inspirációja, és adott egy megrendelő, aki a bizalom mellett anyagi befektetést is tesz azért, hogy valami értékes kerüljön az otthonába. Valami unikális, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.

Olyan izgatott vagyok, hogy időnként azon kapom magam, hogy a levegőt is visszatartom. Te mikor csináltál utoljára olyasmit, ami annyira boldoggá és izgatottá tett, hogy a levegőt visszafojtva vágtál bele? Az életem alapjaiban változott meg. 7 évig dolgoztam egy multinacionális cégnél. Volt fizetett betegszabadságom, fizetett szabadságom, kiszámítható és kielégítő fizetésem, ami minden hónapban ugyanakkor ott volt a számlámon hiánytalanul. Hétfőtől péntekig dolgoztam, többnyire 8 és fél órát. Ha rossz napok, hetek voltak mögöttem, ha kicsattanó formában voltam; ha érdekelt, amit csinálok, ha nem. Mindezek ellenére, minden egyes nap után kimerülve, elfáradva végeztem, és alig vártam, hogy végre valami olyasmit csináljak, ami boldoggá tesz. Már legalább két éve azt éreztem, hogy el akarok innen menni. Váltanom kell. Ezt nem bírom tovább csinálni. Nem önazonos. Ez nem én vagyok. Ennek nincs értelme. Nincs értéke.